A kutatási eredmények nagyon fontosak, ha valamiről minél többet szeretnénk megtudni. Így voltam ezzel én is. Olyan voltam, mint Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című filmből Irina, aki mindent tudni akart. Ő mondjuk nagyon ráfaragott, de nálam jól sült el a dolog. Minden ember töltött már ki az életében legalább egy tesztet vagy próbált ki valami olyat, amiről maga is bizonyosságot akart szerezni. Én is így tettem, csak nem kitöltöttem egy tesztet, hanem kipróbáltam valamit, ami rávezetett a légzés fontosságára.
#Pánik 3.
Mielőtt elküldenél a fenébe ezzel a kijelentéssel, elmesélem neked, hogy hogyan jöttem rá arra a tényre, miszerint ezeket igenis kordában lehet tartani. Ha te pánikbeteg vagy, akkor nagyon is elképzelhető, hogy találkoztál már olyan könyvvel, ami arról szól, hogy hogyan szabaduljunk meg ettől az alattomos betegségtől. Ebben az esetben viszont biztos, hogy nem lesz újdonság számodra, nagyon sokan meggyógyultak már és búcsút mondtak a rohamoknak. Pont ezekbe a gyógyulásokba kapaszkodtam bele én is, mert nem akartam elhinni, hogy nekem ne sikerüljön. Most pedig nagyon örülök neki, hogy nem adtam fel, saját tapasztalataimat pedig szeretném megosztani, hogy minél többen legyünk, akik elmondhatják, leküzdöttem a mumust.
Amikor az első rohamon keresztül mentem, fogalmam sem volt róla, hogy az valójában egy pánikroham. Egyszerű rosszullétnek tudtam be. A munkahelyemen következett be az első ilyen „rosszullétem”, de mivel nagyon szaporán vettem a levegőt, az első segítség nyomán, kivittek a friss levegőre, majd jól megsétáltattak. Nem tudhatták, hogy ez ilyenkor nem segít, én sem tudtam. Csakhogy nem tudtam rendesen járni, mivel a lábaim folyamatosan remegtek, így két emberbe kapaszkodva tettem meg a lépéseket. Kapcsolódott hozzá egy sírógörcs, amit meg egyáltalán nem tudtam hova tenni, valószínűleg az ijedtség váltotta ki.
Megismétlődik, de nem érdekel
A következő ilyen alkalom is a munkahelyemen ért utol. Ez már viszont olyan intenzív volt, hogy mentőt kellett hívni. A vizsgálat során egy nagyon kedves doktornő azt mondta, hogy a tüneteket felsorolva ez egy pánikroham lehetett. Kiérkezésükkor persze már szinte semmi jele nem volt az egésznek azon kívül, hogy a kezeim még zsibbadtak, a combomban az izmok meg furán remegtek.
Az első gondolatom az volt, hogy: – Ne már! Ez hülyeség! Biztos nem! Tisztán látszik, hogy mennyire nem foglalkoztam sem a jelekkel, sem magammal. A doktornő elmondta, hogy ilyenkor nagyon jó megoldás, ha zacskóba lélegzünk, és közben folyamatosan számolunk lassan.
Ez arra jó, hogy a szapora légzést visszaállítsd a helyes tempóra. Eközben a testben olyan kémiai folyamatok indulnak el, ami során jobban leszünk. Ha ez segít egy kicsit, akkor gondolj erre a folyamatra úgy, hogy a légzéseddel szabályozod az adrenalin mennyiségét a szervezetedben. Most arra gondolsz, hogy ezt már hallottad. Esetleg ki is próbáltad. Hagyjuk már, nem működik! Én pedig azt mondom, hogy de igen, csak a kirakós elemnek hiányzik még egy-két darabkája.
A két roham között, nagyjából egy év telt el. Egy következő alkalommal pedig, egy nehezebb fizikai munka befejeztével éreztem, hogy nem vagyok jól. Kimentem a mosdóba, hogy megmosakodjam, hátha az segít, de összecsuklottam a mosdó előtt. Szerencse, hogy utánam jött egy kolléganőm, mivel látta, hogy valami nem stimmel. Most úgy hiszed, hogy biztosan a munkahellyel van a gond, ha mindig ott lettem rosszul. Pedig nem. A háttérben a házasságom állt. Most már simán ki merem mondani, nem találok benne semmi szégyellni valót.
Ciki a zacskó, de használ ez a légzés
Az igazi, intenzív és sűrűn jövő rohamok akkor teljesedtek ki, mikor szülinapi ajándékként a válás kijelentését kaptam. Ezt a pontot csak azért nem fogom részletezni, mivel nem csak az én személyemet érinti. Élje csak nyugodtan az életét, én már jól vagyok. Mint említettem ez után sűrűsödtek a rohamok. Nekem pedig folyton a kezembe adtak egy zacskót, miközben valaki számolt. Mit ne mondjak, nem volt valami szuper érzés, elég megalázó dolognak tartottam, hogy zacskóba lélegzem, miközben mindenki figyel. Egy csapásra a középpontba kerültem. Persze tudtam, hogy ettől jobban leszek, de mégis nyomasztó volt.
Itt már nagyon el kellett gondolkodnom azon, hogy valami megoldást kell találnom a bajomra. Azt nem lehet, hogy folyton leállok a munkában, nem tehetem meg, hogy még a munkámat is elveszítsem, hiszen van egy lányom, akit egyedül nevelek. Egy lakás, amit fent kell tartanom. Mire ide eljutottam, az előző bejegyzésemből már kiderült, hogy szakember segítségét vettem igénybe. Megvettem egy könyvet is, aminek a címe: Csak semmi pánik. Ez egy szuper könyv.
Amikor a teszt balul sül el
És akkor szembejött velem egy riport. Ez arról szólt, hogy mi történik a szervezetben akkor, ha lúgosabb irányba mozdul el. Tulajdonképpen a riport arra a tényre szeretett volna rávilágítani, hogy a lúgosítás nem feltétlenül jó a szervezet számára. Itt a riporter lett az alany, akin a lúgosodás tüneteit vizsgálták. A jelenet a következő volt. Először vért vettek tőle, megnézték a szervezete Ph értékét. Megkérték az alanyt, hogy üljön le és kezdjen el úgy lélegezni, mintha egy matracot fújna fel. Nagyokat, hosszan, sűrűn. Folyamatosan kérdezték tőle, hogy mit érez. Ő pedig elmondta, hogy most már szédül. Aztán lefeküdt, mert annyira szédült, később pedig érezte, hogy már zsibbad a lába, majd a keze is. Felkelni már nem is tudott, szúrt a tarkója is.
Nálam pedig bekattant, hogy amikor jön a roham, nálam is jelentkezik ilyen tünet. Kicsit tovább gondoltam a történéseket, majd hirtelen elhatározásból, kipróbáltam, hogy mi történik akkor, ha én is megcsinálom ezt a tesztet. Egyedül voltam itthon, de gondoltam egy kis szédülés még nem okozhat bajt, hisz a hölgynek sem lett azért olyan komoly baja. Hát, nekem lett. Olyan szép pánikrohamot produkáltam ennek hatására, hogy „öröm” volt nézni.
A felismerés
Mi a fene? Ez meg mi volt? Lássuk csak. Kipróbáltam valamit, aminek az lett a következménye, hogy rohamom lett. Klassz. Ezek szerint, pánikrohamot úgymond generálni is lehet. Már pedig ha lehet, akkor ezt „könnyedén” ki is lehet védeni. Semmi mást nem kell tennem, mint figyelnem a testem, hogy mikor indul el a folyamat. Hamar rájöttem, hogy nálam erre a combomban levő izmok hívják fel a figyelmem, hiszen a pánikroham az adrenalin túltermelésnek köszönhető. Ha azt érzem, hogy a combomban feszültség keletkezik és érzem, hogy enyhén remeg az izom, akkor bizony jön a roham is, vagyis túltermelődik az adrenalin. És itt jön képbe a helyes légzés.
Eleinte még zacskó használatával, viszont ha volt a közelemben valaki, tudtam neki szólni, hogy segítsen számolni. Igen! Kérj segítséget! 1-2-3 lassan be, 1-2-3 lassan ki. Egyenletesen. Később én ezt magasabb szintre fejlesztettem, ma nagyon sok mindenre használom a légzés különböző technikáit. Ennek hatására már nem sírtam, csak könnyeztem, nem szédültem intenzíven, csak egy nagyon kicsit, a remegés nem terjedt szét az egész testemre, zsibbadás pedig egyáltalán nem alakult ki. Minél többször tettem így, annál magabiztosabban alkalmaztam ezt a technikát, mert rájöttem, hogy én vagyok az úr, én parancsolok a testemnek.
Már nem ciki a zacskóval a légzés
Már nem éreztem cikinek, sőt büszke voltam, hogy egy idő után már egyedül is ment. Hogy már tudom irányítani a légzés ütemét. Úgy használtam ezt az egyszerű kis zacskót, mint járni tanuló ember a mankóját. Ha pedig bármikor is úgy alakulna, akkor a legbátrabban vennék elő egy zacskót, hogy segítségével lélegezzek.
Már nem okozna problémát, teljesen nyilvánosan alkalmazni ezt a technikát. Hiszen értem van! Értem volt!
Egészen addig a pillanatig, amíg ez a videó nem került elém, nem tudtam ilyen hatalmas változást elérni a helyes légzéssel. Ott, akkor, a kipróbálás hatására elkezdtem tudatosan odafigyelni a testem jelzéseire. Amikor az orvosomnak elmondtam, hogy a helyes légzéstechnikával milyen eredményt érek el, akkor átküldött nekem erről egy több oldalas pdf-et, hogy olvassam el. Igazából már nem is volt rá szükségem. Hiszen már alkalmazom és működik.
Azt viszont mindenképpen hozzá kell tennem, hogy ez nem egyik napról a másikra hozta a hatását. Nagyjából három hónapot vett igénybe, hogy már teljesen tudatosan tudtam használni. Otthon gyakoroltam, hogyan kell a rohamok közben lelassítani a légzésem és folyamatosan figyeltem rá napközben is. Elég megterhelő volt, mindig arra koncentrálni, hogy helyesen lélegezzek, miközben a mindennapi tevékenységekre is oda kellett figyelnem.
Már elég a kevesebb gyógyszer
Eközben folyamatosan kezdtek ritkulni a rohamok, már zacskóra sem volt szükségem. Három hónap múlva már úgy mentem vissza az orvosomhoz, hogy kezdjük el csökkenteni a gyógyszeradagomat, mert el szeretném lassan hagyni. Abban állapodtunk meg, hogy csökkentjük, de ha azt érzem, hogy rosszabbodna újra az állapotom, akkor visszaállítjuk.
Engem viszont hajtott a vágy, hogy már ne kelljen semmit szednem, hisz mint írtam, nagyon nem szívesen veszek be gyógyszert. Így még nagyobb gőzerővel dolgoztam magamon. A végén pedig egy hatalmas öleléssel jutalmaztam a doktornőt és megígértem neki, hogy engem „sajnos” többet itt már nem lát.
Szerintem abban a pillanatban ő is boldog volt, hogy lám, egy páciense meggyógyult. Én pedig boldogan csuktam be magam mögött az ajtót, már bele mertem nézni bárkinek a szemébe a váróban, már nem éreztem azt, hogy hova kerültem. Csak azt, hogy vége és soha többet nem hagyom, hogy ez a valami uralkodjon rajtam. És bármennyire is hihetetlen, de a munka nehezebb része csak ezután következett.
Igenis jó az irány, ha jó a légzés
Ha nem jött volna szembe velem, akkor az a videó, akkor én is biztosan feladom ezt a légzésfigyeléses technikát. Pedig nem is gondolnád, hogy a helyes légzésnek milyen jótékony hatása van a szervezetünkre. A kínaiak, japánok, mind alkalmazzák, sőt többféle légzéstechnika is van. Ha a jógát nézzük, ott is a figyelem középpontjában van. Neked viszont nem kell jógáznod is ahhoz, hogy bármikor használd, és jobban legyél tőle. Több, volt pánikbeteg is elmondta, hogy a helyes légzés, milyen sokat segített neki. Ráadásul nem kerül semmibe és mindig kéznél van.
Azóta is sokszor figyelek a légzésemre, remek stressz oldó. Én megnyertem ezt a csatát, nyerd meg te is! Te hogyan döntesz? Ugye te is nyerni akarsz?
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#pánik #légzés
