Úgy gondolom, abban mindenki egyetért, hogy ölelni jó. Hihetetlen jó érzés, ha valaki úgy tud megölelni, hogy abban benne van minden irántunk érzett szeretete. Az ölelés pedig sokféle lehet. Mert nem mindegy, hogy egy baráti ölelésről beszélünk, egy anyairól vagy apairól, és az sem mindegy, hogy a kedvesünk ölel-e meg minket, a gyermekünk, a testvérünk, vagy pedig valamelyik más közeli családtagunk.
Az ölelés milyensége persze nem csak attól függ, hogy kit ölelsz meg, vagy ki ölel meg téged, hanem attól is, hogy miért. Köszöntésképp, mert találkoztatok, valamilyen ünnepnap alkalmával, netán csak úgy szeretetből, esetleg megköszönsz ezzel valamit a másik embernek. Ha hálásak vagyunk, azt is ki tudjuk fejezni egy öleléssel. Megölelhetsz egy állatot és akár egy tárgyat is. Sokan szeretnek például fákat is ölelgetni.
2019 az ölelés éve
Számomra a 2019-es év vége, ölelések tömkelegét hozta el. És fantasztikus érzés, hogy ennyi ölelésben lehetett részem. Apai ölelést már 15 éve nem kapok, az anyai öleléstől is el kellett búcsúznom 11 éve. 3 éve már társ nélkül élem az életem, így ez a fajta ölelés is kiesett az életemből. Viszont a lányommal nem telik el úgy nap, hogy legalább 3-4 ölelésben ne legyen részünk. Mi ilyen ölelkezősek vagyunk és én ezt nagyon szeretem.
Tavaly ilyenkor életem egyik vágya teljesült, mikor is a Pránanadi 1-es fokozatát elvégeztem, ott pedig „járt” mindenkinek a tanítótól egy ölelés. Na, bennem akkor tudatosult, hogy mekkora különbség van ölelés és ölelés között. Azt hiszem, nagyjából azóta figyelem, hogy mikor megölelek valakit, akkor azt hogyan is teszem. A gazdagság egyik formáját kaptam ez év végére, számomra ez felbecsülhetetlen kincs.
Megnőtt az önbizalmam is
Az, hogy kibújtam a csigaházamból, egy fajta sikerélménynek számít nálam és úgy érzem, hogy emiatt kaptam ezt az ajándékot. Sikert számtalan módon érhetsz el, és többféle mércét használhatsz. Nálam pedig ez, a rengeteg ölelésben nyilvánul meg, amiért nagyon hálás vagyok. Egyenes arányban nőtt az ölelések számával az önbizalmam és a magabiztosságom is.
Nyár közepén találkoztam a kedvenc írómmal, Lőrincz L. Lászlóval, akinek pont aznap volt a születésnapja. Naná, hogy nem hagytam ki, hogy megölelhessem! Pár hónappal később pedig egy kolléganőmmel való ölelés kapcsán jött elő újra az az érzés, hogy ölelni milyen fantasztikus dolog. Egyik kedvenc írónőmet is megölelhettem, ő nem más, mint Szurovecz Kitti, aki pedig tele van szeretettel.
Később pedig az általános iskolám szülinapján találkoztam olyan emberekkel, akiket már nagyon régen nem láttam. Itt pedig ölelés ölelést követett, szinte nem is akart vége lenni. És én nem is bántam. Kihasználtam minden egyes alkalmat és szabadjára engedtem az érzéseimet, így volt, hogy egymás után többször is megöleltem ugyanazt az embert.
Addig ölelj, míg megteheted
Fülemben csengenek édesanyám szavai. Sajnos állandó orvosi felügyeletre volt szüksége, így egy idősek otthonában volt, ahova igyekeztem sűrűn eljutni. Egyik alkalommal pedig ezt mondta nekem, miután megöleltük egymást és én jól meg is simogattam.
„Istenem, milyen jó érzés ez, hogy megölelsz. Ez hiányzik nekem a legjobban, itt nem kapok ilyen ölelést. Semmilyet sem kapok.”
Én pedig akkor csak öleltem és öleltem, hogy maradjon neki az érzésből akkor is, mikor már nem vagyok ott vele.
Az ölelés pedig falakat dönt le, áthidalja a nézeteltéréseket, közel hoz, összetart, gyógyít, segít áthidalni a nehézségeket, szeretettel tölt fel, megkönnyebbülést hoz, felemel, megnyugtat és hatalmas energiát ad a továbblépésekhez is. Szóval ölelj bátran, légy felszabadult, hisz nem kerül semmibe! Nem csak neked jelent boldogságot, hanem annak is, aki kapja.
Belőled mit vált ki, ha megölelsz valakit? És ha téged ölelnek meg?
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
#blog #blogger #ölelés #gyógyulás #szeretet #kedvesség