Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Hogy írjak-e egyáltalán a Valentin napról. Végül úgy döntöttem, hogy megteszem. Közeleg. Igen. Ez a szerelmesek napja. Magával hozza a várakozás, a vágyakozás örömét és magával hozza az adni akarást is. Valamint rengeteg más érzelmet is, ami sajnos szintén kapcsolódik ehhez a naphoz.
Egészen addig jól érzed magad, amíg van párod, társad, akivel remekül megértitek egymást, jó az összhang, és minden mozdulatotokban benne van az egymás iránti figyelem, szeretitek egymást. De vajon mi történik akkor, ha a másik fél elfelejti ezt a napot (ami mondjuk nem könnyű, hisz ilyenkor a csapból is ez folyik), vagy mondjuk pont te vagy az elfelejtő?
Megkezdődik a bonyodalom. Jönnek a kérdések. Most akkor már nem is szeret? Hogy lehet az, hogy elfelejtkezett rólam? Hiszen én gondoltam rá! Az eddig harmonikusnak megélt kapcsolat pedig veszekedések hadát hozza magával, csupán csak azért, mert lett egy ilyen nap az évben. Akkor a többi nap már nem is számít? Hol marad a másik 364 nap? Hol maradnak azok a gesztusok, amit az év többi napján kaptál tőle?
Természetesen megvan ennek a fordítottja is, amikor már éppen a szakítást tervezed/tervezitek, de aztán jön a világotokat megváltó Valentin nap és ti megajándékozzátok egymást. Minden happy lesz, boldogság van újra. De vajon mennyi ideig tart ez a boldogság? Valljuk be őszintén, azért ez a Valentin nap, jól meg tudja kavarni az érzéseket, a kapcsolatokat.
Ki hogyan éli meg a Valentin napot?
Aztán ott van a másik csapat, akik egyedül élik az életüket, nincs párjuk, és most ne is firtassuk azt, hogy kinek miért nincs. (Az én történetem) A lényeg, hogy egyedül vannak és mindegyikük másként éli meg ezt a napot. Van, aki fájdalmasan veszi tudomásul, hogy nem kap ezen a napon semmit, kimarad a jóból, és lehajtott fejjel megy végig az utcán, mikor azt látja, hogy nők sokasága viszi büszkén a maga kis virágcsokrát, vagy csak azt az egy szál vörös rózsát.
Van, aki pedig ennek is tud örülni, vagyis a másik ember örömének. Milyen jó, hogy ilyen figyelmes barátja van, aki gondolt rá és nem okozott neki problémát egy ilyen apró gesztus. Hát, akárhogy is van, a Valentin nap tényleg rengeteg érzést hordoz magában és mindenkiben teljesen más érzések csapódnak le.
Személy szerint, sosem voltam egy nagy Valentin nap rajongó, bár az elején még én is mindig örültem, ha kaptam valami apróságot. Ki ne örülne neki? Ugyanilyen örömmel gondolkodtam én is azon, hogy milyen apróság lenne a legmegfelelőbb arra, hogy ajándékként funkcionáljon. És igen, velem is előfordult, hogy megfelejtkeztek rólam és nem is esett jól.
Mi is van a fókuszban?
Fiatalabb énem, ezt akkor elég nehezen viselte, ma azt üzenném ennek az énemnek, hogy ne erre figyeljen. Arra fókuszáljon inkább, hogy az év többi napján mit kapott a társától. Merthogy az sem sokat nyomott a latba, hogyha ezen a napon kaptam valamit, később pedig kiderült, hogy messze nem csak én voltam ezen a napon fontos annak az embernek, akivel együtt voltam. Akkor most, hogy is van ez a Valentin nap?
Tudom, elég szélsőségesen írtam le ezeket a dolgokat, de mégis úgy hiszem, pont ilyen szélsőséges maga a Valentin nap is. Az egész az őszinteségen bukik el és azon, hogy elvárások vannak és megfelelési kényszerek. Mert mi van akkor, ha két ember megbeszéli, hogy nekik ez nem jelent semmit, és ennek tudatában nem is vesznek semmit egymásnak? És mi van akkor, ha az egyik fél meggondolja magát, mert úgy érzi, hogy ő igenis őszinte szerelmet érez a párja iránt, és igenis meg szeretné lepni valamivel? Akkor a másik fél marad hoppon és elmondanám, hogy ez sem egy jó érzés, merthogy velem is megtörtént már ilyen.
„Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá.”
Müller Péter
Belemész, de hogy jössz ki?
És szerintem egyáltalán nem jó az a magyarázat sem, hogy ez nem magyar szokás és csak üzlet az egész. Azért valljuk be, hogy mindenki örül a meglepetésnek, amit kap ilyenkor és biztosan nem arra fog gondolni, hogy na, most ennek a desszertnek az eladásával is milyen jól járt az üzlet.
Én még erre is teljesen másképp reagálok, mint sok minden másra. Sokkal nehezebben éltem meg ezt a napot, amikor volt párom, mint úgy, hogy nem. Szóval én azt gondolom, hogy a Valentin nap, pontosan annyi örömöt hoz a szerelmesek életébe, mint amennyi csalódást is. Ettől függetlenül, mindenkinek saját joga, hogy mit kezd a Valentin nappal, tartja vagy sem. Az egy biztos, hogy ugyanaz erről is a véleményem, mint a Karácsonyról, meg a Halottak napjáról. Ne csak ez az egy nap legyen fontos és ne ettől az egy naptól tedd függővé, hogy mit jelent neked a másik, vagy mit jelentesz te a másik számára.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#blog #blogger #bloggerképző #valentinnap #szerelem #érzés #csalódás #harc #ajándék #meglepetés #szeretet
