Az előző bejegyzésemben arról volt szó, hogy telnek egy pánikbeteg napjai. Most ezt a vonalat szeretném egy kicsit tovább vinni, hogy milyen hátrányokkal jár az, ha valaki annyira szorong, hogy napjában többször is rosszul lesz. Szó volt már arról, hogy mennyi mindenben befolyásolja egy nap alakulását a rohamok váratlan kitörése, de nem beszéltem még ezek mélyre menő hátteréről.
A szorongásokat kiváltó, háttérben futó programokról szeretnék most bővebb információt adni. Írtam már arról, hogy minden esetben egy vagy több trauma a táptalaja a pánik állapotának, melyet fantasztikus dzsungelként nőnek be keresztül-kasul a bennünk zakatoló gondolatok. Ezek a gondolatok, aztán mindenféle érzéseket táplálnak bennünk, melyek iránya fogja meghatározni, hogy milyen mértékben szorongunk.
Nem, nem beszélek hülyeséget. Amit megtanultam erről a betegségről, az pont a kiszámíthatatlansága. Akkor csap le, mikor a legkevésbé számítasz rá. Pánikbetegként, folyamatosan szorongsz, akkor is, ha nem érzed és nem vagy tudatában. A te traumádtól függ, hogy mi fogja kiváltani a rohamot. Lehet, hogy éppen nagyon jól érzed magad, önfeledten nevetgélsz, de egy pillanat alatt elhatalmasodnak rajtad a pánik tünetei. Mikor vége a rohamnak, teljesen megsemmisülve és értetlenül állsz felette, hogy ez most vajon honnan jött. Hát már örülni se fogok tudni anélkül, hogy ez ne kavarjon be az életembe? És tessék elérte a célját, most már tudatosan is szorongsz.
Szerintem egy egész regényt meg lehetne tölteni a szorongást kiváltó tényezőkkel. Kezdetnek itt vannak a szavak.
Szavak
Talán nem is kell hozzá nagyon sok magyarázat, hogy a szavak mennyire be tudnak ékelődni a tudatunkba. A jók ugyanúgy, mint a rosszak. Viszont míg a jó szavak nem okoznak fájdalmat, addig a rossz, bántó, megalázó szavak, mondatok bombaként csapódnak be a lelkünkbe és hatalmas pusztítást tudnak véghezvinni. 5-10-20 év múlva is ugyanúgy tudnak fájni és pont ugyanolyan rosszul tudjuk magunkat érezni miattuk. Minél több ilyen szavad, mondatod van, annál nehezebben tudsz megbirkózni velük. Folyamatosan csökken az ellenállásod. Csak jönnek és jönnek, megállás nélkül, benned pedig nő a feszültség és már te is kitalálhatod, hogy folyamatos szorongásban vagy.
Az emberek többsége sokszor nincs is tisztában azzal, hogy amit mondott, attól a másik rosszul érzi magát. Ha pedig felhívják erre a figyelmüket, sokszor csak annyi a válasz, hogy miért ilyen érzékeny a lelke mindenre. Hát, mondjuk azért, mert érző lelkek vagyunk. Én szintén ilyen vagyok, elég érzékeny. De ma már rájöttem, hogy ez nem hiba, csak el akarják hitetni velem, hogy az. Jóllehet, ilyen téren nehezített pályán élem az életem, de már nem érdekel. Szeretek érezni. Azt jelenti, hogy élek.
Az az ember, aki kimondja a bántó szavakat, így fog védekezni. Visszatámad azzal, hogy miért vagy olyan érzékeny. Gyakorlatilag ledobja magáról a felelősséget és ráteszi a te válladra, ezzel együtt pedig a lelkedre. Vagy akár azt is mondhatnám, szíven üt vele. A magyar nyelv szépsége. Te meg megpróbálsz ezzel kezdeni valamit. Ha nem sikerül, akkor a benned zajló kártékony folyamatok, megbetegítenek.
Gyakorlatilag kaptál egy „trójai falovat”, szavak formájában. Ott keringenek az elmédben, mindenféle gondolatokon keresztül, melyek folyamatosan etetik a rossz érzéseid, mígnem már fizikai tüneteket okoznak. Gyorsul a légzésed, szaporábban ver a szíved, elkezdesz remegni, ez pedig egyenes út a rohamhoz.
Mit kell tenned?
Bele kell szólni a folyamatba, meg kell akadályoznod, hogy eljusson eddig a pontig. Ha már úgyis érzel, ami jó, akkor engedd szabadon. Sírnod, kell? Hát sírj! Ne szégyelld, hogy sírnod kell. Ha cikinek tartod és visszatartod, azzal csak rontasz a helyzeten. A roham úgyis kihozza belőled, akkor inkább tedd meg előtte.
Nekem a napokban volt egy ilyen, kiengedtem. Olyan helyen voltam, ahol nem tudtam szabadjára engedni. Kimentem a kocsihoz, beültem és szó szerint zokogtam. Kellett 10 perc, mire kiadtam és közben jött a gondolat, hogy mit kell tennem, hogy túl legyek ezen. És ahelyett, hogy szégyenkeznék amiatt, hogy sírtam, inkább büszke vagyok arra, hogy megtettem, mert nem engedtem, hogy magába zárjon az érzés. Nekem akkor, erre volt szükségem, én pedig megadtam magamnak. Az ajándékom pedig a megoldást jelentő, felszabadító gondolat volt. A pánikrohamoknak többet nincs helye az életemben, viszont hálás vagyok azért a tudásért, amit a kezembe adott.
Felismerés, figyelés, irányítás
Neked kell gyorsabbnak lenned, vagyis a reakcióidnak. Fel kell ismerned, hogy kezdődik a folyamat fizikai része. Már a légzésnél a kezedbe kell venned az irányítást, figyelned kell rá, uralkodnod kell felette. Sokkal erősebb vagy, mint gondolnád, csak valaki vagy valakik elhitették veled a szavakon keresztül, hogy nem. Pedig de! Ha belenézel a rosszulléteidbe, akkor észre fogod venni, hogy mennyi energia és erő kell ahhoz, hogy átéld és túléld a rohamokat. Te is pontosan tudod, mekkora erővel jön ellened, de legyőzni nem tud, csak hosszabb-rövidebb időre legyengíteni.
Szavakból épített határok
Ma már egyre inkább kezd elterjedni egy kifejezés, mint technika, ez pedig az asszertivitás. Jómagam tavaly év végén találkoztam ezzel a kifejezéssel, azóta viszont úton útfélen találkozom vele. Az asszertivitás, mint kommunikációs technika jelenik meg, melynek segítségével könnyebben építhetjük ki a határainkat. Mindezt úgy tudjuk megtenni, hogy közben tekintettel vagyunk a másik ember határaira is.
Persze ehhez nem árt az sem, ha a másik befogadóképes rá, hiszen ennek az a lényege, hogy megtaláljuk azt a középutat, ami mind a kettőnknek megfelelő. Ehhez viszont elengedhetetlen mindkét fél részéről hogy tudja, mihez van joga és mihez nincs. Gondold végig, hogy mennyi bántó szó zakatol benned, mennyi “trójai falovad” van. Aztán jöhet a felismerés, hogy miért nem védted meg magad ezek ellen. Lehet, hogy még túl fiatal, túl kicsi voltál. Lehet, a félelem tartott vissza akkor is. Lehet, sosem tanították meg neked, hogyan csináld. Nekem biztosan nem tanították meg. Felvállalom, hogy ezt kijelentem. Hogy miért? Mert nem vagyok ezzel egyedül és ki merem mondani. Szabaddá tesz és nem köt gúzsba.
Az asszertív kommunikáció során jogod van elmondani a másiknak, hogy mi az, ami nem esik jól számodra. A szavaid által ugyanazt teszed, mint amikor fizikailag sírsz. Kiengeded magadból az érzéseket, tudatod a másikkal, hogy eddig és nem tovább. Átléptél egy határt, ez már az én területem. Ugyanakkor neked is tisztelned kell az ő területét.
Mindenképpen fontos megjegyeznem, hogy a szavak építő jelleggel is bírnak. Gyógyító erejük ugyanolyan hatalmas tud lenni, nekünk pedig csodálatos szavaink vannak. Minden csak attól függ, hogy hogyan használjuk a beszéd tudományát és legfőképp mire. A mélybe taszítunk valakit, vagy a magasba emeljük.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#blog #blogger #szavak #asszertív #szorongás #anxiety #érzelem #emotion #légzés #breathing
