Úgy érzem, hogy most talán a legaktuálisabb téma, az a motiváció. Mára már mindenki nagyon unalmasnak találja a témát, közeleg a Karácsony. És pont ez miatt kell, hogy írjak erről. Mindenhol azt olvasom, és sok embertől hallom, hogy nincs karácsonyi hangulatom, legyen már vége és egyebek. És pont ilyen voltam én is, nagyjából 30 éven keresztül.
De rájöttem már egy jó ideje, hogy én az utolsó pillanatok embere vagyok. Ez azt jelenti, hogy minél közelebb kerül az esemény, legyen az bármi is, annál inkább nő bennem az izgalom. Legelőször vizsgák alkalmával szembesültem ezzel a ténnyel, hogy szóbelinél látva, ahogy fogy előlem a sor, leszek egyre izgatottabb. Felelésnél pedig már alig tudtam megszólalni, annyira remegett még a hangom is. Írásbelinél pedig csak akkor jött elő az érzés, mikor a kezembe vettem a tollat, így remegő kézzel próbáltam a betűket kanyarintani.
Így egy idő után rájöttem, hogy akkor teszek magammal a legjobbat, ha ezeken az eseményeken megpróbálok az elsők között lenni, én, aki egyébként mindig a sor végére áll. Viszont ilyen esetekben az a tapasztalatom, hogy boldogan adja át mindenki az első helyeket, meghosszabbítva ezzel a saját várakozásukat és okozva maguknak ezzel még hosszabb stresszes időszakot. Érdekes volt látni az embereken, hogy miközben én már megkönnyebbülten várom ki a vizsga végét, mások még a rájuk váró feladaton görcsölnek.
És akkor most térjünk vissza a Karácsonyra. Adventi időszak. Engem ez sosem hozott lázba, egyszerűen nem érdekelt. Ma sincs ez másképp. Sőt, már egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy lesz majd a Karácsony, meg milyen lesz a hangulat és nem aggódom azon, hogy majd a lelkem hogyan kerül az átszellemülés állapotába.
És itt jön képbe a motiváció. Erre pedig a tanácsom, hogy ne a Karácsonyt várd! Igen. Itt rontjuk el a legtöbben, igaz én már nem. Lássuk. Mi itt Karácsonykor a legnagyobb dolog, miről is szól ez akkor, mikor nem a vallási nézetek szerint várakozol? Számomra a kulcsszó az ajándék. De! Nem abból a szempontból nézve, hogy mit fogok kapni. Hanem, hogy mit fogok adni, illetve, hogy milyen érzés lesz átadni és milyen érzést váltok ki ezzel, az ajándékozottból.
Ta-dam, meg is van számomra a motiváció, azt várd, hogy átadhatod az ajándékot. Mikor azon gondolkodsz, hogy mit is adj a másiknak, akkor felemelő érzés, az a pillanat, hogy megtaláltad a legmegfelelőbbet. Aztán elindulsz és megveszed vagy magát az ajándékot, vagy a hozzávalókat, amiből elkészítheted. Ezért lenne fontos, hogy ne az utolsó pillanatra hagyd az ajándékok beszerzését. Mert ha megvan az ajándék, megnyugszik a lelked. Ez most elég giccsesen hangzik, de tényleg így van.
Engem az egész karácsonyi mizériából ez érdekel a legjobban, hogy vajon sikerül-e kiváltanom azt az örömet az ajándékozottból, amivel kifejezhetem neki, hogy mennyire fontos számomra. Szóval az ünnepet az érzés miatt várd. Én már legszívesebben most átadnám az ajándékot, annyira várom, az ajándékozás örömét. Nem is szoktam megvárni az este hat órát, nagyon sokszor már az ebéd elfogyasztása után nem sokkal megtörténik az ajándékozás. Jó, a sötétedést megvárom, mert akkor jobban érvényesülnek a karácsonyfa fényei, de ennyi.
Mióta rájöttem, hogy nem jó irányból közelítem meg az egész karácsonyi mizériát, és átfordítottam ezáltal a nézeteimet, sokkal könnyebb minden. A készülődés közben pedig csak arra az egy dologra gondolok, hogy örömet tudok szerezni a másiknak. Ezt az érzést pedig attól a pillanattól kezdve hordozom magamban, ahogy meg lett az ajándék és becsomagolva várja a titkos helyen, hogy átadásra kerüljön és betöltse az örömszerzés szerepét.
Én ezekkel a sorokkal kívánok mindenkinek várakozással, örömökkel teli boldog Karácsonyt!
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#blog #blogger #karácsony #ajándék #ünnep #várakozás #élmény #öröm
