Hogy miről szól a blogom? Kicsit rólam, kicsit arról, hogy milyen úton haladok annak érdekében, hogy lelkileg is jobban érezzem magam. Arról, hogy hogyan lettem pánikbeteg és hogyan küzdöttem meg a célom eléréséig a rohamokkal. Arról, hogy ebből az állapotból igenis van kiút, és úgy döntöttem, hogy én is beállok abba sorba, akik gyarapítják a gyógyult csoportot. Aztán úgy döntöttem, hogy a sikerélményeimet én is szeretném megosztani másokkal, hiszen én is rengeteget táplálkoztam ezekből a sikerélményekből.
Ha te is pánikbeteg vagy és szeretnél jobban lenni, akkor ezen az oldalon jó helyen jársz. Saját utamon keresztül mutatom meg, hogy hogyan lehet legyőzni ezt az állapotot, hogyan lehet leküzdeni a rohamokat. Mivel ez egy igen összetett probléma, így nagyon sok oldalról kell megközelíteni ezt az állapotot, tudni kell, hogy mik az alapvető problémák, amik kiváltják a szervezeted eme reakcióját. Gyakorlatilag meg kell őt ismerni. Tudni kell róla, hogy ő mindig, minden körülmény között le akar győzni, el akar tiporni, amit viszont neked nem szabad hagyni. És te sokkal erősebb vagy annál, mint hogy hagyd magad legyőzni. Én nemet mondtam a pánikbetegségre, tedd ezt te is.
Egy plusz segítség
A segítség pedig mindig jól jön, így amikor már én is olyan helyzetbe kerültem, hogy sikerélményeim közé sorolhattam a pánikrohamok leküzdését, tovább folytattam vele szemben a harcomat és még mélyebbre ástam a témában. Azt akartam, hogy soha többet ne kelljen ezeket a rohamokat átélnem, hogy soha többet ne kerülhessek még egyszer abba az állapotba, ami fogvatartott jó időn keresztül. Ezért úgy döntöttem, hogy felvállalom magam, átlépem a saját határaimat és legalább írásban megpróbálok hozzájárulni más pánikbeteg emberek gyógyulásához. Mert hiszem és tudom, hogy ezt le lehet győzni.
Az oldalamon különböző menüpontokat találsz, mindegyik alatt egy rövid leírást, amik segítenek eligazodni, hogy mit hol találsz, illetve milyen tartalmat foglalnak magukba. Érdemes a „Pánik” gomb alatt akár egész az elejére vissza lapozni, hiszen a kezdetektől fogva mutatom be ezt a betegséget, illetve állapotot. Közben biztos vagyok benne, hogy sok mindent ismerősnek fogsz találni, hiszen valószínűleg te is napról napra szembesülsz az ott felsorolt tényekkel.
Bátran böngéssz az írásaim között, hiszen sok mindenre választ találsz bennük, és azt is láthatod, hogy különböző helyzetekben, hogyan reagálok, illetve mennyi érzelem foglal helyet az életemben, amik valószínűleg benned is tombolnak. Szándékosan nem csak olyan írások foglalnak helyet az oldalamon, ami csak a pánikbetegséggel foglalkozik, mert van élet azon túl is. Talán téged is elgondolkodtat majd némelyik írásom, mint ahogyan engem is. Hogy hogyan? Azt te magad is meg fogod látni, ha elolvasod őket.
Az út idáig
10 évvel ezelőtt nem igazán foglalkoztam mélyebben saját magammal, hajlamos voltam belesüppedni az önsajnálatba és nem gondolkodtam el soha azon, hogy jobb lehetne az életem, ha magamban is keresném a megoldást a problémáimra. Vagyis kerestem a megoldásokat, de legtöbbször másokban találtam meg az okokat. És bár sűrűn így is volt, mégis nagyon sok mindent tehettem volna én is annak érdekében, hogy jobban érezzem magam. 10 év pedig nagyon hosszú idő és én rájöttem, hogy sosem voltam magam számára annyira fontos, hogy kiálljak az érdekeim mellett. Vagy ha mégis megtettem, azt sosem csináltam jól. Ezáltal pedig nagyon gyorsan benne találtam magam egy mély depresszióban, aminek pedig pánikbetegség lett a vége.
Na, ezt viszont már nagyon nem tudtam elfogadni, hiszen nem hittem ebben a betegségben, egészen addig, amíg ténylegesen diagnosztizálva nem lett. Amikor ez megtörtént, akkor sem akartam elfogadni, hogy ezután nekem így kéne leélnem az életem, ezért minden egyes lehetőséget próbáltam felkutatni annak érdekében, hogy megszabaduljak a rohamoktól. Korlátozott a szabadságomban és gyors utána nézés során még meg is ijedtem, hogy ez még fokozódhat, egészen addig a szintig, hogy a lakásból sem fogok tudni kimozdulni.
Annak ellenére, hogy tulajdonképpen én nagyon szeretek itthon lenni, azt a részét már mégis csak túlzásnak tartottam, hogy egyáltalán ne tudjak kilépni az ajtón. Azért ennél erősebb akaratúnak gondoltam magam, hogy ezt megengedjem ennek a „betegségnek”. Az idézőjelet pedig azért kapta, mert én nem is feltétlen betegségnek állítanám ezt be, inkább csak egy állapotnak. Amin nagyon jól lehet segíteni, de csak akkor, ha maga az egyén is akarja ezt. Valóban akarja.
Kerestem a megoldást én is
Kutatásaim során rengeteg gyógyulásról olvastam, ami csak megerősített abban, hogy vissza akarom kapni a normális életem. A rohamok nélküli szabadságomat. Le akartam győzni és mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy visszavegyem a testem felett az irányítást. Ezért volt olyan időszak az életemben, amikor gyakorlatilag az interneten szemtelenül sok időt töltöttem és nem volt számomra más cél, csak az, hogy minél hamarabb rátaláljak a különböző megoldásokra, a technikákra, hogy végre rendben legyek. Természetesen külső segítséget is igénybe vettem, én is elmentem pszichiáterhez, de nem akartam egész életemben oda járni.
Amikor pedig megtaláltam a legegyszerűbb dolgot, hogy hogyan tudok úrrá lenni a rohamokon, elkezdtem saját magamon dolgozni. Viszont folyamatos volt az egyetlen szavas kérdésem, az, hogy mindezt hogyan tegyem? Bármilyen tanáccsal találtam szemben magam, mindig az volt a kérdésem: – Hogyan? Rengeteget kellett magamon dolgozni azért, hogy végre kiszabaduljak a rohamok fogságából. De ez nem elég. Nem elég csak a rohamoktól megszabadulni, a félelmeimtől és a szorongásimtól is meg kell válnom valahogyan. Rájöttem, hogy a gondolataim a legnagyobb ellenségeim, amik folyton irányítják az érzéseimet.
Az írás is segít
Aztán elkezdtem írni, ez lett az egyik terápiám. Kiírtam magamból sok mindent, de valahogy mégis bent ragadtak gondolatok, érzések, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Tovább léptem és elkezdtem foglalkozni az érzésekkel, hogy mit, mikor és miért érzek. Mik váltják ki belőlem a rossz érzéseket, amelyek csak lehúznak. Aztán a sok sikerélmény hatására, úgy éreztem, hogy ez egy folyamatos útvesztő, amin keresztül kell verekednem magam, aminek talán sosem lesz vége. Idő közben pedig rengeteg technikával találtam szemben magam, amivel még önismeretre is szert lehet tenni, mind amellett, hogy közben átformáljam a gondolatimat, ezzel együtt pedig átvegyem az irányítást az érzéseim felett.
Ezért láttam fontosnak, hogy létrehozzak én is egy ilyen oldalt, bár tisztában vagyok azzal, hogy rengeteget ilyen oldal van, Dunát lehet belőlük rekeszteni. Mégis. Miért ne lehetnék én is egy mankó? Miért ne mondhatnám én is el, hogy hogyan csináltam? Biztos vagyok benne, hogy benned is felmerült már rengeteg kérdés, amikre egyszerűen nem leled a válaszokat. Feltetted már őket több embernek, de sosem tudta senki megválaszolni. Kövesd te is a blogomat, hogy meg legyenek a válaszaid. Kérdezz nyugodtan.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
Elérhetőségeim:
E-mail: agiolvas@gmail.com
#blog #blogger #bloggerképző #gyógyulás #healing #író #writer #segítség #help #érzelem #emotion #érzés #feeling #energia #energy #szabadság #freedom #kérdés #question #önbizalom #selfconfidence
