Minden ember másképp éli a napjait. Eltérőek az életritmusok, ha pedig valamilyen betegség is – legyen az fizikai vagy lelki eredetű – hozzájárul az életéhez, akkor automatikusan ehhez igazítja az életvitelét. A pánikbetegség nehezített pályája pedig, a váratlan rosszullétekből áll.
Többször is leírtam már, hogy én nem szeretem a betegség szót használni, mert számomra ez nem betegség, sokkal inkább egy állapot. Sajnos azonban, ennek az állapotnak ez lett a neve. Tény, hogy a tünetek a pánik tünetei, melyek a szervezetben megemelkedett adrenalin szint miatt alakulnak ki, és mivel többek közt gyógyszeres kezelésre szorul az egyén, így ez betegségként lett elkönyvelve.
Halkan hozzátenném, hogy egy “pánikbeteg” embernek, már a szóval is nehéz azonosulni. Ez egyszerűen annyira negatív, olyan, mintha megbélyegeznék az embert.
Lássuk, milyenek a napjai a pánikbeteg embereknek?
Az éjszakák
Nagyon sok pánikrohamokkal küzdő embernek a napjai, az éjszakákkal kezdődnek. Sokan vannak, akiket éjjel, álmukban is elérnek a rohamok, így esélyük sincs arra felkészülni. Mire felébrednek, már komolyan benne vannak egy roham közepében, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor még intenzívebb a halálközeli “élmény”.
Felébredsz, hogy nem kapsz rendesen levegőt, egész tested remeg, sírsz, folyik rólad a víz és mivel mély alvásból ébredsz, azt sem tudod hirtelen, hol is vagy. Ezért ebben az esetben, sokkal tovább tart egy roham és sokkal intenzívebb. Minél többször fordul ez elő, annál több lesz a félelmed és a szorongásod, melynek következtében már nem is mersz elaludni. Reggel pedig fáradt, rosszkedvű és ideges leszel.
Egy ilyen éjszaka után már eleve kevesebb energia marad arra, hogy a nappali rohamokkal felvedd a harcot. Nem összekeverendő ez egy rémálomból való felriadással, még akkor sem, ha párosult a rohamhoz az is. Bár a rémálomból való ébredés sem éppen kellemes, össze sem lehet hasonlítani az éjszaka leple alatt, sunyi módon támadó pánikrohammal.
Nappalok
Nappal megváltozik sok minden. Mivel ilyenkor tudatában vagy a történéseknek, mondhatom azt is, hogy tudatosan félsz a rohamoktól. A gondolataid egyre sűrűbben forognak e körül, ami súlyosbítja a szorongást, gyakorlatilag tetőzöd a saját bajod. Ettől még inkább depresszióba süllyedsz, környezetedre, munkádra egyre nehezebben tudsz koncentrálni. Bele kerülsz egy állandó körforgásba, abba a spirálba, mely folyamatosan lefelé húz. Az egyetlen biztos dolog az életedben a gyógyszer lesz, hiszen a “jobban létet” az fogja megtestesíteni. Minél több rohamot élsz meg, annál inkább fogsz biztonsági “játékot” játszani.
Gyakorlatilag minden programod úgy fogod kialakítani, hogy meglegyen a menekülési útvonalad. Eleinte még nem nagyon változtatsz az életritmusodon, megpróbálsz ugyanúgy élni, mintha mi sem történt volna. Dolgozni jársz, beülsz az autódba, felszállsz a tömegközlekedési járművekre, vásárolsz, éled a megszokott mindennapjaid. Aztán többször leszel rosszul a munkahelyen, később már az utcán is, már a tömegközlekedési eszközökön is olyan helyre ülsz vagy állsz, ahonnan a leghamarabb le tudsz szállni. Egy-két megállóra inkább fel sem szállsz.
A hangsúly mindig azon lesz, ne lásson senki, hiszen milyen ciki már rosszul lenni az utcán vagy bárhol. Ennek hatására még jobban szorongsz. Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy már az is gondot okoz, kilépj a lakásod ajtaján. Megkezdődik az érzelmi szobafogság. Hiszen a saját érzéseid fognak fogva tartani, gondolataid akörül forognak folyton, hogy mi fog történni, ha… Ennek hatására életszínvonalad ugyanúgy lecsökken, mint a lelki egyensúlyod és a fizikai erőnléted.
A tájékoztatás itt is fontos lenne
Nagyon jó lenne, ha társadalmi szinten is jobban tudatosulna az emberekben, hogy ez az állapot nem elítélendő. Saját tapasztalatból írom ezt, hiszen annak idején én sem értettem, mikor valakire azt mondták, hogy pánikbeteg, meg pánikrohamai vannak. Pedig fontos lenne, hogy az emberek tudják kezelni ezeket a helyzeteket, ha szükség van rá, akkor tudjanak segítséget nyújtani.
Volt pánikbetegként pontosan tudom, hogy milyen az, amikor szégyelli magát az ember azért, mert vadidegen emberek előtt teljesen szétesik, elveszti a kontrollt a saját teste felett. Még az ismerősök előtt is komoly frusztrációt éltem meg. Önbizalmam a béka feneke alá csökkent. Mikor már agyban tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy a zacskóba való légzés fele időre csökkenti a rosszullétek idejét, akkor is nehezemre esett elővenni és használni. Jött a gondolat, hogy milyen ciki már, ahelyett, hogy arra gondoltam volna már az elején is, hogy ez sokkal jobb, mintha életem végéig egy gyógyszer rabja lennék.
Ha a pánikbetegség uralja az életed, akkor tudd, hogy te is pont ugyanolyan erős vagy, mint ő. A csaták megnyerhetők, a pánikbetegség legyőzhető.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#blog #blogger #pánikbetegség #pánikroham #félelem #fear #szorongás #anxiety #depresszió #depression #érzés #feeling #légzés #breathing #rosszullét #nausea
