Egy sorozat, egy angyal, mely megél, átél és túlél!

Egy kis olvasni valót hoztam most nektek, méghozzá az egyik legkedvesebb trilógiámat. Igen, ez egy három kötetes sorozat, melyet nagyon-nagyon szerettem. Bár a címében szerepel az angyal szó, teljesen más értelemben kap szerepet. Rengeteg olyan könyv van, mely sokáig várakozik a listámon, mire végre sor kerül rá, ez a sorozat is ilyen volt. És azt hiszem a legjobbkor vettem a kezembe, hogy végre kinyissam és megtudjam, mi is van a sorok között, mit is akar nekem mondani és átadni. 

Federico Bosco, Szerelmem egy angyal című sorozatát szeretném ajánlani nektek, amiben valójában semmilyen angyal nem szerepel, vagyis itt inkább átvitt értelemben van szó angyalról. A főszereplő Mia, aki tulajdonképpen egy erős személyiség, de megtöri őt a gyász, melynek során elveszti a szeme elől a céljait, a vágyait és megsemmisülni látszik.

Federico Bosco trilógia

Olyan szinten tudtam vele azonosulni, hogy szinte ugyanazt a fájdalmat éltem én is át, amit ő, és ahogyan ő haladt a traumája megélésében és feldolgozásában, úgy merítettem én is erőt belőle. Fantasztikus érzés volt, egyszerűen imádtam, vele együtt erősödtem én is, vele sírtam és vele nevettem.

Figyelem! Mivel a sorozatot egyben mutatom be, cselekményleírásokba futhattok, így legyen ez a te döntésed, hogy egyszerre olvasod el a könyvekről írt értékeléseimet, vagy részenként folyamatosan haladsz te is a könyvekkel együtt.

A sorozat első kötete a Szerelmem egy angyal címet viseli és, mint említettem, semmilyen angyal nincs benne, csak átvitt értelemben van használva a szó. Mégis nagyon fontos az ő jelenléte, fontos vázát képezi a történetnek és Mia életének alakulásában nélkülözhetetlen kulcsfigura.

Szerelmem egy angyal

 

Federico Bosco trilógia

Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen.

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít.

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.

Az én értékelésem:

Az első pár oldal nehezen indult be. Na, de ami azután következett, az nem mindennapi. Az író feltett egy érzelmi hullámvasútra, melynek a vége akkorát dobott, hogy az már fáj. Ebben a könyvben megtalálható humor, viszálykodás, anya-lánya harc, romantika, szerelem, vágyakozás, gyász és fájdalom, trauma. Letehetetlen, magával ragadó és a végét semmiképpen nem ajánlom sehol máshol olvasni, mint otthon, zsebkendővel felszerelkezve. Sok mindent boncolgat a könyv, egyedülálló anya harcát, tinédzserkori életet, a hatalmi erőt, a megalázottságot és annak elviselését. Izgalmakkal teli, eseménydús történet egy fiatal lányról, akinek csak az a vágya, hogy balerina lehessen és még sok minden más is. Minden szereplő kulcsfigura. A borító nagyon csalókás, az alapján lehet, a kezembe sem veszem. Ezért azt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa bátran, mert semmit nem vesz el, viszont annál többet ad. Hihetetlen szerencse, hogy már most bele tudok kezdeni a folytatásba. Ez a könyv, egy hatalmas köszönetet érdemel a részemről.

A második kötet a Vigyázz rám, angyal címet kapta, és ez a cím, híven tükrözi is a tartalmat. Mia lelkében tovább él élete nagy szerelme, folyamatosan útmutatásokkal látja el és segíti őt a mindennapokban. És Mia hallgat rá. Gyönyörű gondolatok kelnek útjukra, rengeteg tapasztalás és tanulság részesei lehetünk. Hát, persze, hogy a második részt sem tudtam letenni. Ebben a könyvben szerepel a már mantrámmá vált idézet is, melyről már itt a blogomon olvashattatok.

Vigyázz rám, angyal

 

Federico Bosco trilógia

Ha igazán hiszel az álmaidban, soha ne add fel őket!

Végigmentem az alagúton, de visszatértem. Egyedül.

Miát elnyelte egy szörnyű februári napon a tenger, és számára akkor megállt az idő. Mélyen alszik, mintha nem is akarna felébredni – biztonságban érzi magát. Ismerős hang veszi körül, védelmezi, távol tartja tőle a szenvedést, álomba repíti, ahol közel érezheti magához, akit szeret. Ez a hang erősebb az összes többinél. Szólongatja őt, valamiképp mindenáron fel akarná ébreszteni. De neki esze ágában sincs.

Ám csaknem két hónap után Mia végül magához tér. Valaki azt akarta: jöjjön vissza az életbe valaki, akivel Mia még tud beszélgetni, és legszívesebben folyton csak őt hallgatná. Aki jobban szereti őt a saját életénél is, és mindent megtett azért, hogy megmentse.

Az én értékelésem:

„Nem sértődött volna meg az a fájdalom, ha a jövőm érdekében egy kicsit elhanyagolom.”

Igen. Ez egy remek első könyv, remek folytatása. Mia már egészen a szívemhez nőtt. Nagyon erős egyéniség, amit a nagymamájától örökölt, illetve a táncnak, azon belül is a balettnek köszönhet. Imádtam minden egyes sorát. Folytatódnak az események, a harcok, a szereplőknek még mindig mindegyike fontos a történetben, ismételten nem találtam egyetlen felesleges karaktert sem. Tanúi lehetünk a borzalmas és fájdalmas gyász feldolgozásának, a régi sebek be nem gyógyult „vérzésének”, a nagymama, anya, lánya kapcsolat sajátos megélésének. Egyetlen tragédiát több szemszögből nézve, mindenki másképpen dolgoz fel és mindenki más kiutat talál magának a folytatáshoz. A lényeg, hogy egyedül kevesek vagyunk hozzá, a segítség pedig bármilyen formában ránk találhat, csak el kell fogadnunk vagy választanunk kell a lehetőségek közül. A cél, amit pedig kitűztünk magunk elé, nagy magasságokba vihet, de mi van akkor, ha ez a cél, amit elérünk, mégsem tesz minket boldoggá? Az élet számos kérdésére kaphatunk választ és elgondolkodhatunk azon, vajon a mi életünk jó irányba halad-e. Mia útja még nem ért véget, szóval belevetem magam a folytatásba.

A harmadik, befejező rész a Maradj velem, angyal nevet viseli, hiszen Mia már olyannyira élete részévé tette, hogy nem is akar megválni tőle. Az elszakadás nehéz súlyként ereszkedik a vállaira, megannyi viharos érzelmeken megy keresztül, miközben ugyanezek a vállak, erős támasznak bizonyulnak a közelében lévő embereknek. Észre sem veszi, hogy miközben a saját mélységeiből kapaszkodik felfele, erős húzóerő lesz embertársainak is, mi pedig olvasók, vele együtt erősödünk és értékeljük át teljesen az életünket.

Maradj velem, angyal

 

Federico Bosco trilógia

„Amióta ​megtanultam járni, nem volt más vágyam, minthogy a világ legnagyobb színpadain táncolhassak…” Mia a küszöbén áll annak, amire mindannyian vágyunk: a Royal Ballett School meghallgatásán egy karnyújtásnyira kerül attól, hogy megvalósuljon gyermekkora óta dédelgetett álma. A lány, aki mindig is világhírű balett-táncos szeretett volna lenni, a színpadon állva hirtelen ráébred, hogy ez nem az ő útja. Szabad akar lenni. Szabadon, szabályok, kötöttségek, kényszer nélkül akar táncolni – ez az igazi álma. Patrick hangja most, élete egyik legnehezebb döntésének meghozatalakor sem hagyja magára. A Royalra mondott „nem” egy új élet kezdete Mia számára: Ninával – akivel végül felülkerekedtek az őket elválasztó félreértéseken – úgy döntenek, hogy Londonba költöznek. Mia rátalál a Britre, egy művészeti iskolára, amely biztosíthatja számára a tánc szabadságát, Nina pedig belevág egy újságíróképzésbe. Az új, londoni élet azonban nem csak szórakozás, hiszen Nina terhessége számos megoldandó feladat elé állítja a két barátnőt. Az akadályok leküzdésében, mint mindig, most is segítségükre lesz Patrick földön túli alakja. Mígnem egy napon… A népszerű írónő, Federica Bosco több mint 600.000 eladott példány után jelentkezik a mesébe illő történet régen várt befejezésével a szerelem varázslatos erejéről. Federica Bosco író és forgatókönyvíró. A Monicáról írt történetek sikere után (Őrülten tetszel; A szerelmet nem nekem találták ki; A szerelem üldöz engem) jelentkezett a Miáról szóló, szenvedélyes trilógiával (Szerelmem egy angyal; Vigyázz rám, angyal), amelynek várva várt harmadik, befejező része, a Maradj velem, angyal! immár a magyar olvasók számára is elérhető.

Az én értékelésem:

Nagyon-nagyon kereknek találom ezt a trilógiát, mindenképpen újraolvasós történet. Ezt pedig nagyon kevés könyvről tudom elmondani. Ez a trilógia egy nagy fenékbe rúgás lehet bárki számára, aki nem tűz ki maga elé célokat és csak ül a babérjain. Megmutatja, hogy ki kell állni magunkért és kik lehetnek ebben a legnagyobb segítségünkre. Természetesen a család és a barátok, de leginkább saját magunk. Mert mindig lesznek olyanok, akik nem értenek velünk egyet, de a döntés a miénk. Mia harca tovább folytatódik az életért, az álmokért, a barátokért és persze a táncért. Emberfeletti erővel dolgozik azon, hogy elérje a vágyait, álmait és közben észre sem veszi, hogy harcol az őt körülvevő emberek lelki egyensúlyáért is. Nagyon tetszik a probléma megoldó képessége is, lehetne tőle tanulni. Miközben mindenkinek segít és bár mellette áll a családja és a barátai, mégis egyedül kell megbirkóznia a saját problémáival, az érzéseivel és ezt remekül teszi. A nagyon kemény szíveket is meg tudja puhítani, megmondja a tutit, beolvas, de mindenki csak profitál belőle. Nagymama, anya, lánya jó úton vannak a megbékülés felé, bár sokat várat magára. Miközben Mia új életet kezd, az anyja is megtalálja a módját, hogy rátaláljon saját céljára.
Köszönöm Federica Bosco-nak, hogy megírta ezt a trilógiát, megerősített abban a hitemben, hogy olvasni csodálatos érzés.

Ajánlásom

Rengeteget adott nekem ezzel a sorozatával az írónő és én még azt is megkockáztatnám, hogy iskolai kötelező olvasmánnyá tegyem, akár a nyolcadikosok körében is. Nagyon sok mindent megmutat az emberi kapcsolatokról, mind a családon belül, barátok körében és ismeretlen emberekkel szemben is. A depresszió, a félelem és a szorongás ellen mindig lehet mit tenni.

Egy fájdalmas gyászból is ki lehet jönni, de nem megy egyik napról a másikra, a folyamat, ami ilyenkor benned zajlik, teljesen természetes, mégsem élheted le úgy az életed, hogy mindent csak ennek rendelsz alá. És ha most felháborodsz ezen a kijelentésemen, akkor is teljesen jogosan teszed, hiszen ez azt jelenti, hogy érzel és még nagyon a kezdetén vagy az elvesztés okozta fájdalomban. A gyász feldolgozásának folyamatai vannak, melyeken lassan halad keresztül az ember, de mindig elér odáig, hogy idővel tovább tudja élni az életét. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a sorozatot, tényleg érdemes elolvasni, közben pedig megélsz, átélsz és túlélsz. 

Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.

Köszönöm! 

Képek: Moly.hu

#blog #blogger #félelem #fear #szorongás #anxiety #megfelelés #adequacy #gyógyulás #healing #betegség #disease #depresszió #depression #író #writer #idézet #citation #segítség #help #érzelem #emotion #érzés #feeling #sokk #shock #személyiség #personality #küzdelem #struggle #energia #energy  #idő #time #önbizalom #selfconfidence #önértékelés #selfevaluation #mozdulat #movement #gyűlölet #hate #harag #anger #elengedés #release #megbocsájtás #forgiveness #elfogadás #acceptance #győzelem #victor #siker #succes #lehetőség #possibility #döntés #decision #élmény #experience

Vélemény, hozzászólás?