Kinyitom a szemem, körbenézek. Világít a kislámpa, szemben velem a telefonom teljes sötétségben, nem is tudom, miért van itt. Mellette a könyvem, kinyitva. Próbálom összerakni, hogy akkor most a telefont néztem vagy olvastam? Mennyi az idő? Ránézek az órára, 21:35. Klassz. Megint búcsút mondhatok az éjszakámnak. Nagyjából egy órát aludhattam, valószínűleg bebólintottam valamilyen videó nézése közben. Most meg itt fekszem, kipihenten és azon gondolkodom, hogy mi legyen az éjjeli programom, ha már így alakult. Most olyan éjfélig, egyig tuti fent leszek. Hanyatt fordulok és csak nézem a plafont. Gondolkodom. Jó, hogy ilyen csend van. A gyerek is alszik. Kedvem van bekapcsolni a számítógépet és leírni valamit. Mindegy mit, csak írjak. Vagy inkább olvassak? Oldalra fordulok a telefonomért, megnézem jött-e üzenet. Semmi. Értesítés? Semmi. Görgetem a hírvonalam, semmi újdonság. Egy-két kutyás poszt, idézetek. Könyves oldalak tolják az arcomba, milyen újdonságokkal szolgálnak, ki, milyen könyvet olvasott, ajánlja vagy sem. Holdas előrejelzések, pozitív gondolatok, film ajánlás is van bőven. Fogyókúrás sikerek, boldog mosolyok. Lerakom a telefonom, kimegyek, iszom egy kis vizet. Emike, összekucorogva les a helyéről. Visszamegyek a szobába, bekapcsolom a gépem és várom, hogy betöltsön. Megjelenik a felület, megnyitom a Word-öt és kikeresem azt az írásom, amit félbe kellett hagynom. Átolvasom, felveszem a fonalat és egészen addig írok, míg be nem fejezem. Már csak szerkeszteni kell, aztán mehet a blogra. Ránézek az órára, 01:30. Szuper! Kikapcsolom a gépet, visszabújok az ágyba és belekezdek a következő alvási szakaszba. 03:20-kor már újra fent vagyok, de a világ ezen része, még most fordul a másik oldalára. Kint teljes a sötétség. Kimegyek a konyhába, elkészítem a kávém. Visszakuckolom magam az ágyba, kinyitom az e-bookom és elolvasok egy-két fejezetet, miközben várom, hogy eljöjjön a reggel. Lassan eljön a hat óra. Ma nem kell mennem dolgozni, de vár a bolt. Ilyenkor legalább kevesen vannak, kényelmes és gyors a vásárlás. Már nem is akarok visszafeküdni, jó ez így, ahogy van.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
#blog #blogger #éjjel
