Tagadsz, ha azt mondod, te nem szorongsz!

A pánik, ha uralkodik, akkor minden sokkal nehezebb. Biztos? Nem. Mert van az a pánik, ami viszont előrevisz. Egy pánikbeteg, sokkal több döntési helyzetben találja magát és sokkal több kérdése van, mint annak az embernek, aki nem szorong mindentől. Van a „mi lesz, ha” és van a „nem, mert akkor”. Vannak olyan esetek, amikor bennem is zakatolnak a gondolatok, egészen addig, míg nyakon nem csípem őket. Mert ezt kell tenni.

Zakatoló gondolatai mindenkinek vannak, csak a különbség abban rejlik, hogy egy-egy gondolatot meddig és főként milyen irányba viszünk el. Van, aki derűt tud csinálni mindenből és van, aki mindenben a rá leselkedő veszélyt „látja”. „Félek, hogy akkor…” A felismerések jók. Támpontot adnak. Megmutatják, hol van gond. Irányjelzők, mikor „eltévedünk”. A kérdés, hallgatunk-e rájuk.

Ismerd fel, aztán dönts!

Személyes véleményem az, hogy minden emberben benne van a szorongás, van, akinél kevesebb, másoknál több. A félelmet kiismerni, valójában fantasztikus dolog. Látni azt, hogy kinek mi okoz félelmet, hogy ki mitől szorong, tulajdonképpen még megnyugtató is lehet. Igen, nekem megnyugszik a lelkem, mikor azt látom, hogy nálam sokkal stabilabb embereknek is problémát okoz egy-egy szituáció.

Mert kár szépíteni a dolgokat, nem kimondani a nyilvánvalót, hogy az emberek, személyiségüktől függetlenül, igenis szoronganak. Magánéleti területen, anyagi téren, munkahelyi gondok miatt, utazás miatt, stb. Rengeteg dolog miatt lehet szorongani. Megtegyem, ne tegyem, kimondjam, ne mondjam? Az egésznek a kulcsa, hogy a választásunk során, eljön-e az a bizonyos megkönnyebbülés. És, ha igen, akkor milyen minőségben? Követi-e később egy esetleges megbánás? „Jobb lett volna, ha…”

A csalódás, mint olyan, arra sarkall, hogy legközelebb másként dönts. És itt a következő kulcs. Vajon az ismertek fényében, hogyan fogsz dönteni? Megteszed, de figyelsz arra, hogy hol volt a „hiba”? Vagy nem teszed meg és maradsz a  biztonságban, vállalva, hogy lemaradsz egy lehetőségről, mely örömmel tölthet el? Nem mondod ki és szorongsz belül tovább vagy kimondod és élvezed a megkönnyebbülést?

Én látom ennek a maga szépségét. A felismeréseket, amik ilyenkor jönnek, már tárt karokkal fogadom. Azt hiszem elmondhatom, hogy már a függőjük lettem. Az „aha érzés” fantasztikus. A felismerések teszik lehetővé, hogy kiismerd magad, hogy megismerd magad. Segítenek mérlegelni és dönteni. Megnyitják az utat afelé az ismeretlen felé, ami eddig a félelmet, a szorongást okozta. Aztán megszűnik a gúzsba kötött érzés és te elindulsz.

Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.

Köszönöm! 

Jurás Ágnes

Pánik nélkül, szabadon.

#blog #blogger #szorongás

Képek: Pixabay