Nevet nem könnyű adni, de mégis mindent elnevezünk valahogy. Na, de mi a helyzet akkor, ha egy a témánkat teljesen körbejáró honlapnak vagy blognak keresünk nevet? Nagyon sok szempontnak kell megfelelnie, mire megtaláljuk azt, ami igazán magával ragad. Az internet világában, a blognak vagy a honlapnak a neve elsődleges szempont az olvasó számára. A név alapján szelektálunk, hogy az adott oldal információi fontosak-e számunkra, mutatunk-e érdeklődést a tartalom iránt.
Nevet egy blognak avagy a névadás kálváriája
Mikor eldöntöttem, hogy blogot fogok indítani, alapvetően a pánikbetegségről szerettem volna írni, de úgy, hogy közben magamról is írok. Mi vezetett idáig? Hogyan hatalmasodott el? Milyen volt a mélyén lenni? Hogyan indultam el a gyógyulás útján? Hogy értem el, hogy már nem vagyok pánikbeteg? Végül pedig, milyen úton folytatom tovább, hogy soha többet ne legyek ennek a betegségnek a célpontja? Valamint átadjak tippeket azoknak, akik még benne vannak a mindennapos harcban.
Viszont a könyvekről is szívesen írok, olyan átlagember módjára. Moly.hu-n már egy pár éve értékelek könyveket, így megfordult a fejemben, hogy könyves blogot kellene vezetni. Ezt valahogy kevésnek éreztem, ráadásul rengetegen vannak már, akik csak könyvekről írnak. Persze ez nem baj, de én valahogy egészen másképp képzeltem el. Mivel nekem a könyvek mindig is nagyon sokat adtak, a pánikbetegségem legmélyebb pontján is gyakorlatilag a könyvek tartották bennem a lelket. Az egyetlen dolog, ami el tudja terelni a gondolataimat, az kizárólag a könyv. Ez lehet regény, fantasy, romantikus, kalandregény, krimi, elég nagy a szórás. Azóta pedig már rengeteg olyan könyvet is olvastam, amelyek valamilyen formában segítenek „megmondani”, hogy milyen is vagyok.
Variációk a blog nevére
Sokat gondolkodtam a pánik szón és valahogy nem voltam vele barátságban. Ennek ellenére a lehetséges nevek között szerepelt a Könyvpánik, valamint a Pánik-Ági. A Pánik-Ágival az volt a bajom, hogy gyakorlatilag magamra ragasztottam volna azt, amitől távolodni akarok. Ráadásul nem fejezte ki, hogy könyvekről is lesz szó. A Könyvpánik tetszett volna, de más is azt gondolta, hogy nem kelt jó érzést a pánik szó. Tovább gondolkodtam a néven, mi is legyen az. További lehetőségek jöttek még sorban. Törj ki és olvass, Zárt világ, Könyvekkel kísért út, Könyvekből kirakott út, Könyvek és azokon túl, Az út és a könyvek.
Nagyjából kétpercenként szaladgáltam át a lányomhoz a másik szobába, hogy elmondjam az ötletem. Aztán meguntam a szaladgálást, végül csak „távbeszélgettünk”, egyik szobából a másikba. Kitaláltam, hogy a pánik szóra a tejeskávét fogom használni. Se nem fekete, se nem fehér. De benne van ez is és az is. Kicsit olyan, mint a jin és a jang. Merthogy a könyvekhez mindig olyan jól megy a tea vagy a cappuccino. Én viszont leginkább a tejeskávét szoktam olvasás közben kortyolgatni. Amikor kérdeztem a lányom, aki még mindig a másik szobában volt, hogy mi a véleménye a Könyvek és tejeskávé címről, visszaszólt, hogy legyen Tejeskávé könyvekkel tálalva. És ott a pont alapon, meg is lett a név! Vagyis, tulajdonképpen a lányomtól származik a végső ötlet. Legalábbis az első variáció.
A „tejeskávéba” pedig minden belefér. Lehet bármi, ami a pánikbetegséggel kapcsolatos vagy éppen az önismerettel. Mondjuk, ezt az önismereti szót annyira nem szeretem. Számomra leginkább ez a szó keserítette meg, hogy hogyan induljak el olyan irányba, amitől jobban tudom érezni magam. Nem csak ezek az írások férnek bele, hanem a mindennapjainkkal kapcsolatos kérdések is, melyek mindig a könnyebb élet felé mozdítanak el.
A blognak szánt első név leszavazva
Így hát megszületett a Tejeskávé könyvekkel tálalva. Gondoltam én. Aztán elmentem életem első BloggerKépzős találkozójára és mikor a blog nevére került a sor, akkor többen is azt mondták, hogy ez inkább könyvesblogként tudatosul mindenkiben. Ezáltal, ha valaki a pánikbetegséggel kapcsolatban keres információt, rá se fog kattintani az én oldalamra, hiszen nem a könyvekre kíváncsi. Ami így is van. A találkozó után úgy éreztem, hogy tényleg találnom kell valami jobbat, ami kifejezi azt a fajta tartalmat, amit képviselni szeretnék.
Ez már hozott magával mindent. Nagyjából 3 órán keresztül jöttek az új és újabb gondolatok. Ködös érzelmek, érzelmi homály, volt egyszer egy érzés… Rengeteg cím jutott eszembe, már nem is tudtam, honnan jönnek. Kérdéseket tettem fel magamnak. Mit csinálnak az érzelmek? Mire hatnak? Hogyan viselkednek? Aztán tudatosult bennem, hogy nem lesz jó a domain sem, így kellett kérnem egy másikat. Ez már egy külön kálvária.
Kellett még egy fejléc is, na ebből 5 különböző kép készült. A végén pedig teljesen megváltoztattam, így alakult ki a végleges. Ez már az eredetihez képest egy teljesen letisztult változat. Természetesen meg kellett változtatnom a sablonomat is, mert a régi nem passzolt az új külsőhöz. Vagyis teljesen elölről építettem újra a blogomat, de úgy érzem, hogy nagyon megérte a sok munka.
Mindezért pedig nagyon hálás vagyok a BloggerKépző létrehozójának, aki nem más, mint Varga-Czakó Adrienn. Ő az, aki a kanyargós utunkat egyenessé varázsolja, fogja a kezünket, nyíltan és őszintén mondja el a véleményét, mit kellene másképp csinálnunk. Személyében egy rendkívüli embert ismerhettem meg, általa pedig több nagyon kedves embert. Minden tanácsa előremozdít, és én szívesen veszem ezeket a tanácsokat. Köszönöm a BloggerKépzős csapatnak, hogy közéjük tartozhatom, hogy részese lehet annak sok sikernek, amit napról napra elérnek.
Ezzel pedig útjára is bocsátom a rengeteg, bennem megfogalmazódott kérdést, a válaszokat, melyeket kaptam. Teszem mindezt azért, hogy egyre többen elmondhassák magukról: – Igen! Én is megcsináltam, már nem vagyok pánikbeteg. Ha csak morzsákat tud bárki kicsipegetni az én gyógyulásomból, és egy kicsit is jobban érzi magát, akkor már megérte. Nekem sikerült. Miért ne sikerülne másnak is?
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#bloggerképző
