Hogyan működik a pánik? Milyen út vezet a rohamokhoz? Milyen érzések táplálják? Mik a lelki és fizikai tünetei? Mire válaszolnak a rohamok? A pánikbetegség sokunkat érint valamilyen formában, vagy mi magunk lettünk azzá, vagy van legalább egy olyan ismerősünk, akit érint. Nekem sikerült belőle kikecmeregnem és a gyógyulás folyamata alatt sok olyan ember történetével találkoztam, akik szintén kigyógyultak. Szóval van remény, meg lehet gyógyulni ebből is. Számomra a legnagyobb kérdés a „hogyan” volt, vagyis, hogy hogyan szabaduljak meg azoktól az érzésektől, melyek félelmet és szorongást okoznak, majd pánikrohamban teljesednek ki.
#Pánik 1.
A pánikroham fizikai tünetei: szapora pulzus, felgyorsult légzés, végtagremegés, majd zsibbadás érzése, szédülés, ájulás közeli állapot, az ember kívülről látja magát és azt gondolja, hogy meg fog halni.
Most először arról beszélnék, hogy mennyi minden történik velünk addig a pillanatig, amikor már orvosilag is diagnosztizálják a depressziónak ezt a formáját. Itt alapvetően két részre oszlik a kialakulásának oka. Bármi is legyen az ok, mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Ne akard egyedül megoldani, nem fog sikerülni. Nekem sem ment, a kezdetekhez kellett a segítség. Később erről is fogok írni. Mégis te tehetsz a legtöbbet.
A pánik egyik előszobája a szorongás
Az első részben a hirtelen jött nagy traumák váltják ki a rohamokat, itt egyértelműen meg lehet határozni, hogy mi a kiváltó ok. Ez lehet egy hirtelen elvesztett személy, az azt követő gyásszal együtt, lehet egy olyan negatív életesemény, melyet betegség formájában élünk meg. Általában ilyenkor a teljes kilátástalanságba helyezzük a fókuszunkat, nem látjuk a kiutat, hiszen csak és kizárólag a problémára figyelünk, ami az egyik jele a szorongásnak.
Ezeknél az eseményeknél még véletlenül sem akarjuk meglátni a pozitív oldalt, hiszen bennünk él a fájdalom, kétségbe vagyunk esve, teljesen bezárjuk magunkat a gondolataink közé. Ez pedig valahol ki fog törni és fizikai tüneteket fog produkálni. Ezt a produkálást jól jegyezd meg, egy későbbi bejegyzésemben el fogom magyarázni a szóhasználatot. Addig is csak annyi, hogy nehogy azt gondold, hogy a színlelésről lesz szó. Még véletlenül sem.
Tulajdonképpen ebben a helyzetben vagyunk a gyógyulás szempontjából a lehető legjobb pozícióban. Az okot már nem kell kutatni, csak kielemezni, feldolgozni és nézőpontváltással magunk mögött hagyni. Ez most így egyszerűnek tűnik és az is, csak bele kell tenni magunkat és a munkánkat. Ami nehéz benne, az az, hogy mivel bele vagyunk süppedve a depresszióba, gyengék vagyunk a belső munkához.
Erre még rátesz egy lapáttal, ha neki állnak noszogatni, hogy csinálj már végre valamit. Környezetünk a csupa jó szándékaival azért nem fog elérni nálunk semmit, mert ezektől csak még rosszabbul érezzük magunkat lelkileg. Egy ilyen roham kegyetlenül lenyomja az önbizalmunkat és az önbecsülésünket, még a szégyenérzetünk is bekapcsol. Csak az első lépések nehezebbek, ha elkapod a fonalat, menet közben rá fogsz jönni, hogy már nem is akarsz úgy élni, mint régen. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha eddig fekete voltál, most fehér leszel. Inkább azt, hogy megjelennek a színek is.
A szavak ereje, bekapcsol a félelem
A másik csoportban a sok kicsi sokra megy, elv érvényesül. Ha egy kicsit érzékenyebb lelkületű vagy, akkor még egy rossz szó is kiváltja belőled a negatív érzéseket. Gondolok itt arra, hogy ilyenkor például kevesebbnek kezded érezni magad. A következő ilyen jellegű negatív szónál, már gyengül az önbizalmad, de két szó ehhez még kevés.
De hát, tudjuk, hogy az emberek többsége nem válogatja meg a szavait, így jön még a kettő mellé további száz, amit már nem tudsz kezelni sehogyan sem, hiszen még a kettővel sem tudtál elbánni. Ott dolgoznak, munkálkodnak benned, te pedig nem tudod, hogy mit kezdj velük. És itt még csak szavakról beszéltem, a tettek még sehol sincsenek. Na, itt is igen találékonyan el lehet intézni bárkit és nem a fizikai bántalmazásról beszélek, hanem az ellenünk irányuló negatív cselekedetekről. Ha már adtak az önbizalmadnak, hiszen nem tudtál még ellenállni, akkor jön az önbecsülés.
Értéktelennek, kicsinek hiszed magad. Ebben az esetben is tolakodónak veszed azt a tanácsot, hogy csinálj már végre valamit. Mozdulj! Mégis hogy lenne kedved bárhova is mozdulni, mikor már annyi negatívum ért? Igen, ott fogsz maradni a lakásodban, a biztonságban, ahol senki sem bánthat. Ekkor már megéltél egy-két kisebb pánikrohamot, amiről nem is tudtad, hogy az. Mire pedig tudatosítják benned, hogy sajnos igen, addigra már sűrűsödnek és erősödnek ezek a rohamok. Ismétlem, mindenképp szakemberhez kell fordulni.
Ennél a csoportnál viszont már nehezebb felkutatni az okot és mivel alapvetően, érzékeny emberről beszélünk, nehezebb az együttműködés is. A szavak tudnak rombolni, de gyógyítani is. Márpedig ennél a típusnál, kedves szavakkal kell határozottnak lenni, oly módon, hogy közben az önbizalmát és az önbecsülését növelni tudjuk. A dicséret nagyon fontos, mellőzve, hogy eddig mi volt. A legjobb, ha nem is mondunk vagy kijelentünk, hanem kérdezünk. Már saját magamtól is folyamatosan kérdezek.
Kombinált pánik
A pánikbetegséget kiváltó érzelmek, legtöbbször a félelem és a szorongás, melyek állandósulnak, dolgoznak a tudatalattink mélyén és a lehető legváratlanabb pillanatokban is képesek rohamokat okozni. Nálam előfordult, hogy egyik percben még nagyokat nevettem, két perc múlva meg már majdnem a földről kellett felmosni. Van viszont olyan is, akinél ez álmában is bekövetkezik, és arra riad fel, hogy rosszul van.
Hogy egy harmadik csoportot is megemlítsek, ez az első kettőnek a keveréke. Na, én ebbe tartozom. Mint azt a bemutatkozásban is írtam, mind két szülőmet elvesztettem, tehát két gyászt kellett feldolgoznom 4 éven belül. Majd erről is írok bővebben. Ezeket követte két válás, ahol a másodikban kialakult az állandó megfelelni akarás, így utána már értéktelennek is éreztem magam. Hozzá jön még, hogy érzékenyebben is reagálok mindenre. Jól jellemzi ezt, hogy a sírós filmeknél sírok, az ijesztő filmeken pedig iszonyatosan tudok félni, van az a határ, ami felett már nem is tudok megnézni egy ilyen filmet.
Esetemben tisztán látszik, hogy maga az elvesztés gondolata, majd az elvesztés ténye váltotta ki a félelmet és a szorongást. Az egyedül maradás érzése, ami azt tudatosította bennem, hogy nem kellek senkinek. Ennyire rossz lennék? Ennyire nem vagyok szerethető? Bár a szüleim halála nyilván nem ezért következett be, de két olyan személyről volt szó az életemben, akik feltétel nélkül szerettek. A szülői szeretet kiesett az életemből teljesen, így a párkapcsolat sokkal nagyobb hangsúlyt töltött be. Még inkább vágytam a szeretetre és a biztonságra, arra hogy tartozzam valakihez.
Legyőzhető a pánik
Mint ahogyan azt már említettem, van kiút, meg lehet szüntetni a rohamokat, ki lehet gyógyulni a pánikbetegségből. Újra teljes lehet az életünk és minden egyes sikerélménnyel egyre erősebbek leszünk, céltudatosabbak. Van példa arra is, hogy valaki 10 éven keresztül volt pánikbeteg, ma pedig egy lelkileg nagyon erős ember. Nekem szintén sikerült, magam mögött tudhatom ezt a terhet. Mert ez egy teher, amit nem kell magunkkal cipelni, meg lehet tőle szabadulni. Idő, türelem és kitartás kell hozzá, de a végeredmény maga a szabadság.
Ha többet szeretnél megtudni erről a betegségről, esetleg te magad is meg szeretnél gyógyulni, vagy csak nagyon szeretnél segíteni egy ismerősödnek, akkor tarts velem legközelebb is.
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#pánik #győzelem #érzelem
