Te is szoktad érezni, hogy rád szakadnak a mindennapok gondjai? Viseled ezeket erős akarattal, vagy néha meg is pihensz? Gyakran vagy kimerült és fáradt, de nem teszel ellene semmit? Azt vallod, hogy a pihenés csak a lustáknak való? Folyton megtalál a stressz?
A mai rohanó életvitelünkből kifolyólag rengeteg negatív hatás ér minket. Ennek következménye, hogy fáradtnak és lehangoltnak érezhetjük magunkat. Az állandó stressz miatt pedig egy idő után már nem tudunk kikapcsolni, sőt azt hajtogatjuk magunknak, hogy nem érek rá, nem tehetem meg.
Nem érek rá, mert sokat dolgozom, sokat túlórázom, kell a pénz. Nem érek rá, mert főznöm kell, mosnom, takarítanom, vásárolnom kell. Mennem kell postára, bankba, gyerekért az oviba, suliba, utána még tanulok a gyerekkel, nem tehetem meg, mert akkor nem készül el, stb. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, a stressz pedig csak tetőzik.
Ekkor megpróbálod valamilyen szinten ellensúlyozni a sok negatív hatást, oly módon, hogy családi programokat szervezel, hétvégi kiruccanásokat, amelyek pozitív élmények formájában ellensúlyozzák a szürke, rohanó hétköznapokat. De gondolj bele, hogy mi történik ilyenkor. Ugyanúgy nem pihensz és ugyanúgy nem önmagadra figyelsz.
Persze most arra gondolsz, hogy az aktív pihenés is lehet pihentető, sokan kifejezetten ebbe a csoportba sorolhatóak, amivel alapvetően nincs semmi baj. Vagy mégis? Pozitív élményszerzés céljával indulsz el, és ez mindenképpen feltölt egy darabig. De ha belegondolsz, ilyenkor is csak hajtod magad, mindig arra koncentrálva, hogy hova menjünk, mit csináljunk, kell a kikapcsolódás.
Amíg pedig a folyamatos tervezgetéssel vagy elfoglalva, ugyanúgy stresszt élsz meg, csak együtt jár vele a várakozás izgalma. Szóval ez egyszerre negatív és pozitív stressz. Hogy mi az a pozitív stressz? Az, amikor valami vágyad, célod elérése érdekében cselekszel és ez a várakozás izgalmával párosul. Amikor belül már előre mosolyogsz, és már előre jól érzed magad, majd egy felfokozott állapotba kerülsz, de a jó érzés árad szét a lelkedben. Feldobott leszel.
Aztán megtörténik a kikapcsolódás, visszatérsz a szürke hétköznapokba, és te azt érzed, hogy fáradt vagy, jó lenne még egy kicsit ott pihenni, ahol voltunk. Mi történt? Mégsem pihentél. Sem fizikailag, sem lelkileg. Hiszen így is az állandó cselekvés sokaságában voltál. Igaz élményeket gyűjtöttél, de közben ugyanúgy elfáradtál, viszont ezt csak később fogod érezni, mikor már lecseng a hatása. Újra jön a stressz.
Márpedig ebben az esetben az élet be fogja nyújtani a számlát. Méghozzá egy betegség formájában, hogy rákényszerítsen arra, hogy pihenned kell, hogy aztán mélyen magadba nézve, végre foglalkozz önmagaddal. A fizikai testeddel és a lelkeddel. Ekkor jön egy megfázás vagy influenza, ami felhívja a figyelmed, hogy passzívan is pihenj. Amire nem fogsz figyelni, mert a pénz miatt muszáj dolgoznod, muszáj megcsinálnod mindent otthon is, mert elhiteted magaddal, hogy csak te vagy képes rá.
Ugye látod, hogy ez is kifogások gyártása? Feltéve, ha nem egyedül élsz, hisz ebben az esetben nincs más választásod. Ha pedig nem vagy képes leállni, akkor durvább betegségekkel szembesülhetsz. Persze ott van ennek az ellenkező példája is, amikor a folytonos hajtás mellett olyan fáradtságot érzel, hogy amikor megtehetnéd sem mész sehova.
Mert fáradt vagy, mert nincs már hozzá kedved, hangulatod. Na, ezek már a depresszió tünetei. Ilyenkor már belekényszerülsz a passzív pihenésbe, de elfoglalod magad a telefonoddal, tévét nézel, újságot olvasol, esetleg könyvet. Itt sem figyelsz magadra, illetve nem foglalkozol, nem szánsz időt saját magadra. Elveszted magad felett a kontrollt, háttérbe szorítod az érzéseidet, mindennek alárendeled magadat.
Ha pedig ezt már magas fokon űzöd, akkor felüti a fejét az elvesztés lehetősége, így még inkább arra fogsz koncentrálni, hogy mindent megtegyél annak érdekében, nehogy elveszíts valakit azok közül, akikért folyamatosan teszel. Mikor pedig mégis megtörténik az elvesztés, benne találod magad egy jó kis pánikbetegségben, hiszen elvesztetted a szeretett személlyel együtt a célodat is, már semmi sem hajt előre.
Mivel eddig magaddal nem foglalkoztál, nem is tudod, hogy kell azt csinálni. Elárulom, hogy én ebbe a második típusba tartozom. A magaddal való foglalkozás pedig nem abból áll, hogy wellnessezel, fodrászhoz jársz, körmöshöz, kozmetikushoz. Ezek mind külsőségek és az élmények, amit adnak, csak rövid ideig emelnek fel, igaz, erre is nagy szüksége van az embernek.
Próbáltál már leülni úgy 5 percre, hogy nem csináltál semmit? Csak 5 perc tv, telefon, újság, játék, bármi nélkül? Ha nem, akkor próbáld ki. Meg fogod látni, hogy 5 perc, milyen sok idő is tud lenni. Eközben pedig ne csukd be a szemed, nézelődj nyugodtan. Azt fogod tapasztalni, hogy cselekedni szeretnél, valamivel le akarod foglalni magad. Mikor telik már le az 5 perc?
Valami kell, hogy elterelje a gondolataidat. Már el is kezdtél magadra figyelni. Hiszen terelni akarod a gondolataidat, miközben csak az jár a fejedben, hogy ez milyen hülyeség. El kell indítanom a mosást, el kell mosogatnom, ki kell teregetnem, porszívóznom kell és már a port is le kell törölnöm, főznöm kell, de jaj, nem vettem a boltban ezt vagy azt.
Most tedd fel magadnak a kérdést. Mi történik akkor, ha ezeket mind 5 perccel később kezdem el? Megmondom. 5 perccel később fogod befejezni őket. Ilyenkor pedig jön a válaszod, majd leülök azután 5 percre, ha már végeztem a feladatokkal. Én pedig azt mondom erre, hogy már megint nem voltál magadnak elég fontos. Valóban tényleg nem érsz meg magadnak 5 percet?
Ha tetszett a bejegyzésem, kövesd az Érzelmi szobafogságot facebook-on, és oszd meg másokkal is az oldalamat.
Köszönöm!
Képek: Pixabay
#blog #blogger #megfelelés #adequacy #betegség #disease #depresszió #depression #segítség #help #pihenés #rest #gondolatok #thoughts #lehetőség #possibility #döntés #decision #irányítás #control
